Jónás története 2.: az engedetlenség következményei
2022. augusztus 28.
„Az ÚR azonban nagy szelet bocsátott a tengerre. Nagy vihar támadt a tengeren, és már azt hitték, hogy hajótörést szenvednek. Félelem fogta el a hajósokat, mindegyik a maga istenéhez kiáltott, és a hajóban levő holmikat a tengerbe dobták, hogy így könnyítsenek rajta. Ezalatt Jónás, aki lement, és lefeküdt a hajó egyik zugában, mélyen aludt. De odament hozzá a hajóskapitány, és így szólt hozzá: Hogy tudsz ilyen nyugodtan aludni!? Kelj föl, és kiálts az Istenedhez! Talán gondol ránk az Isten, és nem veszünk el! Az emberek meg ezt mondták egymásnak: Gyertek, vessünk sorsot, és tudjuk meg, ki miatt ért bennünket ez a veszedelem! Sorsot vetettek, és a sors Jónásra esett. Akkor így beszéltek hozzá: Mondd el nekünk, miért van rajtunk ez a veszedelem? Mi a foglalkozásod, és honnan jössz? Hol a hazád, és melyik népből való vagy? Ő így felelt nekik: Héber vagyok. Az URat, a menny Istenét félem, aki a tengert és a szárazföldet alkotta. Az embereket nagy félelem fogta el, amikor megtudták, hogy az Úr elől menekül – mert Jónás elmondta nekik –, és ezt mondták neki: Hogy tehettél ilyet?! Majd ezt kérdezték tőle: Mit tegyünk veled, hogy lecsendesedjék körülöttünk a tenger? Mert a tenger egyre viharosabb lett. Ő pedig így válaszolt nekik: Fogjatok meg, és dobjatok a tengerbe, akkor lecsendesedik körülöttetek a tenger! Mert tudom, hogy énmiattam zúdult rátok ez a nagy vihar. Az emberek azonban megpróbáltak kievezni a szárazföldre, de nem tudtak, mert a tenger egyre viharosabb lett körülöttük. Ekkor így kiáltottak az ÚRhoz: Jaj, URam, ne vesszünk el emiatt az ember miatt, ne terheljen bennünket ártatlan vér! Mert te, URam, azt teszed, amit akarsz! Azzal fogták Jónást, és beledobták a tengerbe; a tenger pedig lecsendesedett. Ezért az emberekben nagy félelem támadt az ÚR iránt; áldozatot mutattak be, és fogadalmakat tettek az ÚRnak.”
Jónás 1:4-16
Kedves Gyerekek!
Folytatjuk tovább Jónás történetét. Ez a bibliai könyv rövidsége ellenére nagyon sok tanulsággal szolgál számunkra. De röviden ismételjük át, miről is volt szó az előző alkalommal.
Jónás egy feladatot kap az Úrtól: menjen el Ninivébe, és prédikáljon ellene. Ezt viszont a próféta nem szerette volna, így teljesen ellenkező irányba indult el: Ninive helyett egy tarsisi hajóra szállt. Az előző szolgálatban hallhattátok a könyv első néhány versének tanulságait:
A Tarsis felé haladő hajó elindult a célja felé. Az Úr – teremtő ura a természetnek – parancsolt a tengernek, az fölkorbácsolta a hullámokat, s a tengerészek már hajótöréstől féltek. Mind a maga istenéhez imádkozott (különböző népek fiai voltak), annyira féltek. Feltűnő, hogy amikor baj van, az emberek egyszerre imádkozó emberekké válnak. A kapitány felelt a hajóért, a legénységért és az áruért, de a hajó volt a legfontosabb, mert a legénység és a szállítmány is csak a hajóval együtt maradhat meg. Kidobáltak hát minden fölösleges terhet, hogy könnyítsenek a hajón.
Jónás a hajó mélyébe húzódott, és álomba merült. Feszült lehetett. De micsoda különbség van Jónás alvása, és az Úr Jézus alvása között. A Márk evangéliumában ezt olvashatjuk: Ugyanezen a napon, amikor este lett, így szólt hozzájuk: Menjünk át a túlsó partra! Ők pedig otthagyva a sokaságot, csatlakoztak hozzá, minthogy ő már a hajóban volt; de más hajók is követték őt. Ekkor nagy szélvihar támadt, és a hullámok becsaptak a hajóba, úgyhogy az már kezdett megtelni. Ő pedig a hajó hátsó részében a vánkoson aludt. Ekkor felébresztették, és így szóltak hozzá: Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk? Ő pedig felkelt, ráparancsolt a szélre, és azt mondta a tengernek: Hallgass el, némulj meg! És elült a vihar, és nagy csendesség lett. Akkor ezt mondta nekik: Miért féltek ennyire? Még mindig nincs hitetek? Nagy félelem fogta el őket, és így szóltak egymáshoz: Ki ez, hogy a szél is, a tenger is engedelmeskedik neki? Márk 4:35-41 Itt látható, hogy az Úr Jézus Ura a természet erőinek!
Jónásra ebben az állapotban talált rá a kapitány. „Mi van veled, hogy ilyen mélyen alszol? Kelj föl, kiálts Istenedhez! Talán gondol ránk az Isten, és nem veszünk el!” Hogy tett-e Jónás valamit, azt nem tudjuk. De a helyzet semmit sem változott. A tengerészek akkor sorsot vetettek, hogy megtudják, kinek a bűne miatt van rajtuk ez a büntetés.
A sors Jónásra esett, magyarázatot kértek hát tőle. Jónás bevallott mindent, hogy a menny Ura elől fut, „aki a tengert és a szárazföldet alkotta” „Hogy tehettél ilyet? Mit tegyünk veled?” – kérdezték ijedten az emberek. Fogjatok meg, és dobjatok a tengerbe, akkor lecsendesedik körülöttetek a tenger! Mert tudom, hogy énmiattam támadt ez a nagy vihar rátok.”
Az emberek előbb evezni próbáltak, de hogy a vihar egyre erősödött, megértették, hogy ez áldozatot követel. Azzal bevetették Jónást a tengerbe. Meg is szűnt a tenger háborgása, ami nagy félelemmel töltötte el az embereket. Áldozatot mutattak be, és fogadalmakat tettek az Úrnak. Arról nem hallunk, hogy megtértek-e, de biztos, hogy nagy hatással volt rájuk ez az eset.
Azt láthatjuk a történetben, hogy Jónás engedetlen volt. Nem engedelmeskedett az Úr parancsának, és ennek majdnem tragikus vége lett. Kedves Gyerekek! Tudnotok kell, hogy az engedetlenségnek mindig vannak következményei. A legfontosabb, hogy megszakítja az Isten és az ember közötti kapcsolatot. De fontos, hogy a környezetünkben lévő emberek felé felelősségünk van, ami a gyerekekre is érvényes. A kisebb gyerekeknek a nagyobbak jelentik a példát. Ti is biztos láttatok már olyat, hogy a nagy gyermek engedetlensége után a kisebb testvér is rosszalkodik.
Sok hasonlóság van Jónás személye és az Úr Jézus között. De a legfontosabb különbség az, hogy az Úr Jézus engedelmes volt, végig az Atya akaratát követte. Ennek az engedelmességnek a gyümölcsei a hívő emberek, és ezért kaphattunk életet és üdvösséget.
Kedves Gyerekek! Láthatjuk itt is, hogy a Biblia könyveinek mindegyike az Úr Jézusra mutat. Szeretnénk később majd Jónás életét folytatni, és újra Jézus Krisztust keresni az igékben.
2022. augusztus 28.
Uherkovich Zoltán